Az adventi időszak a karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődik és a december 25-e előtti vasárnappal zárul. Fontos az, amit az adventi koszorú gyertyái szimbolizálnak: 1. gyertya: hit, 2. gyertya: remény, 3. gyertya: öröm és a 4. gyertya: szeretet. Ha ezekkel az érzelmekkel feltöltve készülünk a karácsonyra, akkor meghitt és szeretetben gazdag ünnepünk lesz.

Ahogyan az adventi koszorú első gyertyája, úgy a második gyertya színe is a lila. Jelentése mégis eltérő az elsőétől. Advent első vasárnapján megnyitottuk lelkünket mások felé, most pedig eljött az ideje, hogy abból az erőből, ami a sajátunk, másoknak is adjunk. Ezúttal gondoljuk végig, amit másokért tehetünk! Nem kell nagy dolgokra gondolnunk: egy kedves szó, egy apró mosoly vagy bármilyen kicsi gesztus is jóleshet az embertársainknak. Adni öröm!

Pilinszky János: A várakozás szentsége
(részlet)

„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.”