„Kirándulás Torockó környékén – Határtalanul!”
Pályázat azonosító száma: HAT-KP-1-2024/1
A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program a nemzetpolitikai célt fordítja le konkrét tapasztalatokra, azaz a Határtalanul a nemzeti összetartozás operatív programja. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.
Iskolánk tanulói Balogh Orsolya és Maráz István Igazgató szervezésében látogathattak el 2025. 03. 04. és 07. között nyertes Határtalanul! pályázat keretében Erdélybe, ahol 4 napon át ismerkedhettek a történelmi Magyarország természeti és épített örökségével, történelmével, az innen származó és itt alkotó nagy jelentőségű történelmi és irodalmi személyiségeivel.
Kedden, hajnali 4:00 órakor indult buszunk az iskola elől. 8 óra utazás után Vállaj- nál léptük át a román – magyar határt, és további rövid utazást követően érkeztünk meg első állomásunkra, Nagykárolyba. Városnéző sétánk keretében megtekintettük az Aranyszarvas fogadót, és Tibi bácsi, az idegenvezetőnk megmutatta a fogadó azon ablakát, amelyből Petőfi Sándor először megpillantotta Szendrey Júliát. A fogadó előtt ál Kölcsey Ferenc szobra, amelyet a Himnusz keltezésének 200. évfordulójára emeltek Nagykárolyban. Ezután meglátogattuk a fogadóval szemközt, egy hatalmas őspark közepén álló Károlyi kastélyt. A sétánk végén megnéztük még a Kaffka Margit utca 4. sz. házának udvarán, Kaffka Margit szülőházán található emléktáblát is. Ezután utunkat Érdmindszentre, Ady Endre falvára folytattuk, ahol megismerhettük Ady Endre szülőházát és az ugyanazon a telken álló, később épült házát is. A kert hangulatos filagóriájában fogyasztottuk el tízórainkat, majd mielőtt tovább utaztunk volna, iskolánk szalagjával kötött koszorúval megkoszorúztuk a költő szobrát. Következő állomásunk Zilah volt, ahol a régi központban a Wesselényi szobrot és a régi Wesselényi kollégiumot néztük meg. A napot a Sebes Körös mentén fekvő Nagyváradon zártuk, ahol a meseszép szecessziós épületek között sétálva hallgathattuk a számos érdekes történetet a város egykori magyar lakóiról, közösségeiről és természetesen Ady Endréről, akinek törzsasztalához le is ülhettünk a „Mülleráj” nevű kávéházban, ott, ahonnan újságírói tudósításait írta. Ma Emlékmúzeum működik benne. Érdekesség, hogy a városban még villamos is közlekedik. A napot élményekkel telve zártuk Nagyváradon, hogy kipihenve a hosszú út fáradalmait vághassunk neki következő nap az izgalmasnak ígérkező programjainak.
Második napunkon a reggelit követően vágtunk neki a különlegességekkel teli napnak. Nagyváradról Kolozsvárra tartva megálltunk Királyhágón, más néven Erdély kapujában, hogy gyönyörködhessünk a több mint 500 méter magasságban. A következő megállónk Kolozsvár volt, ahol a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és szülőházát, a Farkas utcai református templomot, valamint a Házsongárdi temetőt tekintettük meg. Kolozsvár nagyvárosias jellege, szép történelmi épületei, sok magyar emléke élénk nyomokat hagyott bennünk. A városnézés után buszba szálltunk, hogy célba vegyük következő úticélunkat, Tordát. Hatalmas élményt nyújtott a tordai sóbánya, ahol idegenvezetőnktől, Tibi bácsitól, érdekes történeteket tudhattunk meg a bánya történelméről, az egykor itt folyó munkáról, hogy milyen kemény munkával bányászták itt a sót és, hogy még a gyerekeknek is keményen dolgozniuk kellett. Nagy élvezettel próbáltuk ki, hogy bánya mélységei és magasságai olyan különleges adottságokat teremtenek, hogy segítségükkel hangunkat sokszorosan visszahallhatjuk visszhangként. A sóbánya látogatást követően sétát tettünk a Tordai hasadék sziklái között, gyönyörködhettünk a természeti különlegességben, az Erdély szívében található mészkő szakadékban. A nap végeztével a Székelykő hármas csúcsa alatt fekvő Torockó felé vettük az irányt, amely Erdély legnyugatibb székely végvára. Vacsorára érkeztünk meg szállásunkra, amely meseszép helyen, a Demeter vendégházban volt. Csodaszép kilátással rendelkező, vidéki stílusban berendezett, szép szobákban aludtunk és bőséges, házias ételekkel kényeztettek minket a panzióban.
A harmadik napot Torockó felfedezésével kezdtük. A finom, bőséges reggeli után lesétáltuk a faluba, hogy megcsodálhassuk a kanyargó utcácskáiban álló jellegzetes, védett zöld- fehér házait, szép templomát, magunkba szívjuk különleges hangulatát. Falujáró sétánk részeként megtekintettük a helytörténeti kiállítást gondozó néprajzi múzeumot, ahol a különböző termekben bányászati eszközök, korabeli lakberendezési tárgyak és helyi viseletek mutatják be az itt élők egykori mindennapjait. Rövid sétát téve betekintést kaphattunk a környék egyetlen működő vízimalmába, amit a hegy lábánál eredő, jéghideg, tiszta víz táplál. Ezek után izgalommal vártuk partneriskolánk, a torockói Sebes Pál Általános Iskola Igazgatónőjével és diákjaival való találkozást. A találkozó jól sikerült, az Igazgatónőtől többek között megtudtuk, milyen tantárgyakat tanulnak a gyerekek, hány órájuk van egy héten, egy napon, vagy, hogy hol tanulhatnak tovább a környéken magyar középiskolákban. Ezen kívül részesei lehettünk egy testnevelés órának is. Miután elbúcsúztunk egymástól, Nagyenyedre utaztunk és ott városnéző séta keretében megtekintettük a nagy múltú Bethlen Gábor Kollégiumot és a vártemplomot, valamint az 1848- as emlékművet. Nagyenyedet követően az Erdély és Partium együttes területének szinte mértani középpontjában fekvő város, Gyulafehérvár volt a következő célpontunk. Ragyogó napsütésben sétáltunk át a Szent István alapította székesegyházhoz vezető hídon, hogy megtekinthessük, majd a várban sétálva eljussunk a Károly kapukig. A hangulatos városnézés végén még megleptük magunkat a jellegzetes kürtős kaláccsal is. Rengeteg különleges élménnyel, tapasztalattal és információval érkeztünk vissza Torockóra, hogy kipihenjük a tartalmas, érdekességekkel teli napot.
Kirándulásunk utolsó napján a korai reggelit követően összecsomagoltuk holminkat és nekiindultunk az ismét hosszúnak ígérkező hazafelé vezető útnak. Két megálló színesítette útunkat. Elsőként a Hunyadi család Vajdahunyadi várkastélyát néztük meg, aminek külöleges érdekessége, hogy éppen ebben az időben került bemutatásra a Hunyadi című nagyszabású történelmi film, aminek számos jelentét itt forgatták. A várban tett látogatást követően tovább indultunk Arad felé és útközben néztük meg a Maros mentén fekvő Déva város fölé emelkedő hegyen álló Déva várát, amelyről Tibi bácsi, az idegenvezetőnk mesélt, és amit természetesen mi is tanultunk az iskolában, elsősorban Kőmíves Kelemen történetének kapcsán. Aradra érkezve a 13 vértanú emlékére emelt emlékműnél röviden megemlékeztünk a vértanúkról, és elhelyeztük iskolánk koszorúját.
Aradon búcsúztunk el idegenvezetőnktől, Tibi bácsitól és vágtunk neki a hazafelé vezető útnak. Hosszú utazás után este nyolc óra körül szerencsésen érkeztünk haza Fertőrákosra. A kirándulás során felejthetetlen élményeket szereztünk, különleges helyszínekkel ismerkedhettünk meg és idegenvezetőnknek köszönhetően érdekes és izgalmas ismeretekkel gazdagodtunk.
Külön köszönettel tartozunk Tiponucz Tibor idegenvezetőnknek, aki elkötelezett erdélyi magyarként érdekes, tartalmas előadásaival színesítette programjainkat, gazdagította tudásunkat és gondoskodott rólunk az egész ott töltött idő alatt, valamint köszönetet mondunk a Kovács busz sofőreinek, akik biztonságban szállították csapatunkat a kirándulás során megtett, összesen csaknem 1800 km alatt!
Arad
Érmindszent
Gyulafehérvár
Kolozsvár
Nagyenyed
Nagykároly
Nagyvárad
Torda
Torockó
Vajdahunyad
